Lodovico Gritti, a kalandor élete és pénzverése hazánkban    
[Numismatics, 2001-06-14] Történelmünk sajátságos alakja Lodovico Gritti a velencei dózse, Andrea Gritti (1523-1538) természetes bár törvénytelen fia volt. Gritti kormányzósága idején 1531-ben két típusú pénzt veretett saját családi címerével. A Gritti címeres 1531-es N-A verdejelű dénár ritka. Normál illetve vastag veretben készült. A normál veret mind az MNB, mind a Nemzeti Múzeum gyűjteményében megtalálható. A vastag veret csak a Nemzeti Múzeumban található meg, ez a Huszár féle katalógus 889-es sorszámú példánya R5 ritkasági fokozattal. Egyéb előfordulása magán-, illetve közgyűjteményben nem ismeretes! Tavaly októberben egy hazai árverésen kalapács alá került a vastag veret egy nagyon szép példánya. A 350.000Ft kikiáltási árról indulva 1000.000 Ft-nál ált meg a licit.

Könyvajánló: SZÁZÉVES A MAGYAR NUMIZMATIKAI TÁRSULAT 1901-2001
[Numismatics, 2001-06-12] Nemrégiben jelent meg ez a könyv, amelyben a szerzők a Magyar Numizmatikai Társulat eltelt száz évének történéseit és az események mögött álló személyeket kívánja bemutatni, hogy emléket állítson azoknak, akik önfeláldozó munkájukkal fenntartottak, éltettek egy közösséget, melynek tagjai töretlenül munkálkodtak a történelem egyik segédtudományának, az éremtannak a kutatásán, az összegyűjtött ismeretek közkinccsé tételén, az éremgyűjtők igényinek kielégítésén és szakmai ismereteik bővítésén.

Révbíró Tamás: Mesélő bankjegy
[Révbíró Tamás honlapja] Ebben a kultúrhistóriai írásban érdekes titkokra derül fény az egykori Csehszlovákiában 1970-ben forgalomba került 20 koronásról. Ennek a bankjegynek a tervezői talán elkerülték a börtönt, mert az itt bemutatott pénzt az ország utolsó napjaiig forgalomban volt, sohasem vonták vissza, pedig lett volna rá ok bőven.
[Kapcsolodó link] A cikkbeli bankjegy egy cseh numizmatikai lapon

Ahány ház, annyi szokás - A PÉNZ VILÁGA
[Élet és Tudomány, 1997. 24. szám] Ahány ország, annyiféle pénz. Különböznek anyagukban, formájukban, méretükben és rajzolatukban – koronként és címletenként is. És, persze, a kibocsátók és a hamisítók versenyfutása is tetten érhető a pénzérméken és a bankjegyeken.

István király pénzét is hamisították
[Élet és Tudomány, 1997. 25. szám] A Magyar Nemzeti Múzeum új történeti kiállításának első terme az Árpád-házi uralkodók korát mutatja be. A tárgyak között vannak első királyaink által veretett pénzérmék is, hiányoznak azonban azok az aranypénzek, amelyekről nem tudni pontosan, hogy a XI. vagy a XIX. században verték-e őket.

Az új amerikai egydolláros érme
[HVG, 2001-04-28] Az USA pénzverdéje mindent bevetett, hogy megszerettesse a tavaly bevezetett egydolláros érmét, s úgy tűnik, erőfeszítései túlságosan is sikeresek voltak: az aranyszínű érmék zömét az emberek eltették emlékbe. Széles körű, a kincstárnak bevételt jelentő használata csak akkor várható, ha - más országok példáját követve - kivonják a forgalomból az egydolláros bankjegyet, ám ez politikai, s nem pénzügyi kérdés.
[Kapcsolodó rövid cikk] Kis pénz, nagy szenvedély [HVG]

Hóman Bálint - Egy Miniszter a "Tévesztett Úton"
[Élet és Tudomány, 2000. 31. szám] A Magyar Életrajzi Lexikon szerint 1953-ban, Bölöny József szerint 1951. június 2-án hunyt el. Sírjának feltalálásával és újratemetésével Hóman Bálint megkapja azt a végtisztességet, amelyhez minden embernek joga van. Hogy politikai rehabilitálására sort lehet-e és kell-e keríteni, az még nyitott kérdés.

Beszámoló az esztergomi pénztörténeti kiállításról
[Numismatics, 2001-05-06] A kiállítás középpontjában elsősorban a pénzek és azok éremképeinek bemutatása áll, tematikus csoportosításokban. A kiállítás folyamatos, a vármúzeumban tekinthető meg.

Magyarországi verdék
[Numismatics, 2001-04-30] Ez a cikk Magyarországi történelmi pénzverdéiről ad rövid ismertetést, térképpel szemléltetve.

Iovia az elveszett város..
[Hunnia.net, 2001-01-28] Óriási ,gazdag római várost találtak a Balaton és Pécs között! A Pannon Pompei? A régészek már igen ,igen régen keresték, kutatták a titokzatos Iovia nevű pannoniai várost ,de ezidáig nem bukkantak nyomára. A magyar régészet a Sopianae és a Balaton között eddig nem tudott biztosan városként azonosítható települést rejtő római-kori lelőhelyről. Sőt, e területről inkább az a kép alakult ki a tudósok körében ,hogy afféle "hátsó udvar" volt, kisebb-nagyobb bennszülött lakosságú településekkel, itt-ott egy-egy nem túl jelentős villagazdasággal, melyek birtokai csupán a 3. században koncentrálódtak jelentősebb latifundiumokká.