MNB:
Mióta foglalkozik érmetervezéssel?
HI: 1985-től a Magyar Iparművészeti
Főiskola hallgatója voltam fémműves tervező szakon.
1990-ben, amikor diplomamunkám elkészítése esedékessé
vált, éltük meg a rendszerváltást, ami rendkívül sok
képi elem (pl. az államcímer) megváltozását is magával
hozta. Mestereimben (Péter Vladimír és Bánfalvi András)
merült fel az ötlet, s ők biztattak, hogy egy fiktív
forgalmi pénzsorozatot készítsek diplomamunkaként.
1991-ben már "élesben" is bemutathattam
elképzeléseimet: indultam a Magyar Nemzeti Bank új
forgalmi pénzérme sorozat tervezésére kiírt pályázaton.
Bár nem az általam megálmodott érmesor valósult meg,
az MNB elnöke különdíjjal jutalmazta pályázati anyagom.
|
MNB:
Mind a forgalmi érmék, mind az emlékérmék törvényes
fizetőeszköznek számítanak, tervezésükben mégis sok
a különbség. Miben látja az eltéréseket?
HI: A forgalmi érmék tervezésekor
igazán megmutathattam magam, szikár stílusom, hiszen
nem kötött semmilyen, előre jelzett téma. Az általam
megálmodott érme lényegretörő volt, felesleges dekorációs
elemektől mentes. Ugyanakkor az emlékérmék tervezésekor
mindig figyelembe kell venni az adott emlékérme témáját,
amit szerencsés esetben közel érezhetek magamhoz.
A Ford T-modellt különösen kedveltem. Egy gyermekkori,
ma is szeretett témámmal foglalkozhattam munkaidőben,
a hobbim egyben a munkám is volt. Ráadásul a családban
is nőtt a tekintélyem, mert ötéves kisfiam, aki szintén
imádja a régimódi autókat, ezúttal szó nélkül elfogadta,
ha játszani hívott és nem jutott rá éppen időm, hogy
"a papa most dolgozik". Azóta, ha nekiül
autót rajzolni, mindig hozzáteszi: "most tervezek".
Egyébként 1992-től folyamatosan részt veszek a Magyar
Nemzeti Bank meghívásos pá-lyázatain, s 1999-ben az
államalapítás 1000. évfordulójára tervezett arany
és ezüst-arany (bicolor) érmeterveim emlékpénzként,
azaz törvényes fizetőeszközként megvalósultak.
|
